Azt hiszem készen állok. Ülök az ágyamban és várom a holnapot. Holnap hosszas tervezés után felszállok a repülőre és elutazom Dublinba, hogy Erasmus cserediákként a University College Dublin-ban tanuljak 4 hónapig.
Az út idáig nem volt zökkenőmentes. Rengeteg papírmunka várt és vár még rám, nehéz volt szállást találni, de erről majd részletesebben egy másik bejegyzésben, hogy kedves leendő sorstársaimat segítsem.
Az elmúlt pár napom a búcsúzással telt, de a mai volt a legfájdalmasabb. Egy hosszú nyár után visszatértem Budapestre, hogy elköszönjek. Elköszönjek a barátaimtól, az egyetemtől, a kedvenc városomtól és a szüleimtől. Igen...tőlük ma már búcsút vettem, holnaptól kezdődik a kaland, nincs szükség már könnyekre. Holnap a repülőtérre óbudai rokonaim kísérnek el. Ancika, Misi nagyon szép volt ez a mai délután és köszönöm a sok segítséget és törődést nem csak most, de mindig.
Anya, Apa köszönök mindent! Köszönöm, hogy mindig támogattatok és mindig a legjobbat akarjátok nekem. Tudom, hogy nem lesz könnyű és már most borzasztóan hiányoztok, de karácsonyra otthon leszek! És csak a tiétek!
Úgy hozta az élet, hogy Pesten az első úti célunk ma a régi kollégiumom környéke volt. Nem hittem júniusban, hogy ilyen hamar viszontlátom. Nehéz volt eljönni mellette, hiszen ma volt a beköltözés és tudom, hogy én is Tarkaréten élhetnék ismét, annyi szép emlék köt ide, de tudom, hogy most rám más vár.
Kedves Dublin! Holnap találkozunk és csak annyit kérek, hogy adj nekem új élményeket, tapasztalatokat, de legfőképpen: vigyázz rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése